4. A szófaj fogalma. A szófaji felosztás szempontjai: jelentés, mondatbeli szerep és toldalékolhatóság. A szófaji felosztás problémái. Alapszófajok, viszonyszók, mondatszók.

A szófaj grammatikai kategóriarendszer, amelybe a szavakat azonos (vagy hasonló) mondatbeli viselkedés, toldalékolhatóság és jelentéskategória alapján soroljuk. A szófaji osztályozás alapvetően három szempont figyelembe vételével történik: jelentés, mondatbeli szerep és toldalékolhatóság. A jelentés magának a szónak konkrét jelentése. A mondatbeli szerepen azt értjük, hogy melyik szóosztály milyen funkciókat, milyen mondatrészi szerepet tölthet be a mondatban, ill. hogy milyen szavakkal alkothat szószerkezetet, azaz milyen szavakkal bővíthető. A toldalékolhatóság azt jelenti, hogy az egyes szóosztályok jellegzetes, csak erre a szóosztályra (szófajra) jellemző toldalékokat vehetnek fel. A szófaji felosztás problémái: A számnevek, névmások, határozószók, viszonyszók és igenevek besorolása. A szófaji felosztás három szempontja szerint újabban három nagy szófaji kategóriát különítenek el:

a) Alapszófajok: önállóan mondatrészek, bővíthetők, toldalékolhatók, kontextustól független konkrét fogalmi jelentésük van. További alcsoportjai: alapszófajokat helyettesítő szófajok (a névmások), átmeneti szófajú szavak (az igenevek) és tulajdonképpeni alapszófajok (az ige, a névszók és a határozószó).

b) Viszonyszók: önállóan nem mondatrészek, nem bővíthetők, általában nem toldalékolhatók, jelentésük viszonyjelentés vagy pragmatikai-kommunikációs. Ide tartoznak: névutó, igekötő, névelő, kötőszó stb.

c) Mondatszók: nem lehetnek mondatrészek, nem bővíthetők, általában önálló tagolatlan mondatok vagy tagmondatok, nem toldalékolhatók, jelentésük pragmatikai vagy modális (érzelemkifejező).

5. Az ige fogalma. Mondatbeli szerepe. Fajai: a) a cselekvő és a cselekvés egymáshoz való viszonya szerint; b) cselekvés irányulása szerint; c) cselekvés, történés lefolyásának módja, a cselekvés, történés minősége (akcióminősége) szerint. Készítsen indukciós anyagot az ige fogalmának magyarázatához!

Az ige (verbum) cselekvést, történést-állapotot vagy létezést kifejező alapszófajú szó. Az ige a mondatban mindig állítmány. Az alannyal hozzárendelő (predikatív) szerkezetet alkot. Az igei állítmány bővítménye lehet tárgy és határozó, jelzői bővítménye nem lehet. Bővítményei sokszor vonzatként jelentkeznek: eszik valamit.

Az igét osztályozhatjuk:

a) a cselekvő és a cselekvés egymáshoz való viszonya szerint;

b) a cselekvés irányulása szerint;

c) a cselekvés, történés lefolyásának módja szerint.

Az igék a cselekvő és a cselekvés egymáshoz való viszonya szerint öt típusra oszthatók: a) cselekvő, b) műveltető, c) szenvedő, d) visszaható és e) ható. A cselekvő ige azt fejezi ki, hogy a cselekvést maga az alany végzi, s ha a cselekvés valamire irányul, akkor az nem maga az alany: ír, megy. A műveltető ige azt fejezi, ki, hogy az alany a cselekvést nem végzi, hanem végezteti, művelteti mással: füröszt, sirat. A szenvedő ige azt fejezi ki, hogy a cselekvés mástól indul ki, és az alanyra hat, az alannyal történik, az alany csak elszenvedi, nem pedig végzi a cselekvést: olvastatik, kidoboltatik. A visszaható ige azt fejezi ki, hogy a cselekvés az alanytól indul ki, és visszahat magára az alanyra, azaz a cselekvés az alanyt éri: szépítkezik, öltözködik. A ható ige azt fejezi ki, hogy valaki, valami képes a cselekvésre, tud cselekedni: nézhet, futhat.

A cselekvés irányulása szerint az igék két nagy csoportja a tárgyas és tárgyatlan ige. A tárgyas ige olyan cselekvést fejez ki, amely az alanytól indul, s mint nyelvtani tárgyra másra hat, irányul: olvas, mesél. Lehet tárgyas és alanyi ragozású: levelet ír – írja a levelet. A tárgyatlan ige azt fejezi ki, hogy az igével jelölt cselekvés vagy állapot az alanyon kívül másra nem vonatkozik: fut, esik, fúj.

A cselekvés, történés lefolyásának módja, a cselekvés, történés minősége (akcióminősége) szerint a magyar igék két nagy csoportra oszthatók: a) tartós-huzamos és b) mozzanatos történésű igékre. A tartós-huzamos történésű igék hosszabb ideig tartó cselekvést jelölnek: ül, áll, beszélget. a) folyamatos történésű igék: vár, megy, jön, halad; b) gyakorító igék, melyek a hosszabb ideig tartó, de meg-megszakadó, elaprózott, ismétlődő cselekvést fejezik ki: ver, dobál, szaladgál. A mozzanatos történésű ige egy pillanatig tartó vagy egyszeri befejezett cselekvést fejez ki. Két csoportjuk van: a) a kezdő ige azt fejezi ki, hogy az egyszeri cselekvés hirtelen vagy lassan elkezdődik, beáll: kibomlik, éled; b) a pillanatnyi igék olyan cselekvést jelölnek, amely csak pillanatnyi ideig tart: villan, csörren, durran, föllebben.

6. A ragozás fogalma. Az igeragozás. Az igemódok. Az igeidők. Az igeidők és igemódok összefüggései. A nyelvtani szám és személy: az alany száma és személye; a tárgy személye. Az alanyi (ikes és iktelen), és a tárgyas ragozás. A sajátos (rendhagyó) és hiányos ragozású igék. Készítsen indukciós anyagot az igemódok és igeidők fogalmának magyarázatához!

A ragozás a szavaknak jelekkel, raggal, vagy mindkettővel való ellátása, illetőleg az így keletkezett szavak rendszere. Az igeragozás (coniugatio, konjugáció) az igető jelekkel és ragokkal való toldalékolása. Az igéhez a magyar nyelvben módjelek és időjelek, valamint személyragok járulhatnak. A mód egy ige által kifejezett értelmi, érzelmi vagy akarati attitűd, viszonyulás. Az igemódok a beszélőnek az igében megjelölt cselekvés-, létezés-, történés- vagy állapotfogalomhoz való aktuális viszonyát fejezi ki. A magyarban három igemódot különböztetünk meg: a) kijelentő, b) feltételes, c) felszólító. A kijelentő mód általában az egyszerű közlések, kijelentések eszköze: esik, él, van. A feltételes mód azt fejezi ki, hogy a cselekvés, történés feltételtől függ: sikerülne, szólna. A felszólító mód a beszélő akaratát, óhaját, kívánságát fejezi ki: menj, fuss. Az igeidő a beszélőnek az igében megnevezett folyamatnak a beszélés idejéhez vagy saját elképzeléséhez való időbeli viszonyítását fejezi ki. A magyarban három igeidőt különböztetünk meg: a) jelen, b) múlt és c) jövő idő. A jelen idő a beszéléssel egyidejű vagy minden időben meglévő folyamatokat fejez ki: forog, jön, megy. A múlt idő a beszélés időpontjához képest régebbi folyamatot fejez ki: ült, látott. A jövő idő jelentése szerint vagy valóban a beszéléshez képest későbbi időpontban végbemenő folyamatra utal, vagy olyanra, amely csak a beszélő álláspontjához képest jövő idejű: látni fog, szaladni fog. Az igeidők és igemódok összefüggései: Jelen időben mindhárom mód paradigmája megalkotható, múlt időben csak a kijelentő és feltételes, jövő időben pedig csak a kijelentő módé.

	Kijelentő	Feltételes	Felszólító
Jelen	+	+	+
Múlt	+	+	-
Jövő	+	-	-

A nyelvtani szám és személy: az alany száma és személye; a tárgy személye: Az igeragozásban az igealak kifejezi, hogy: a) egy vagy több, illetve hogy 1., 2. vagy 3. személyű alany végzi-e a cselekvést; b) vagy (az alany számának és személyének kifejezése mellett) 2. vagy 3. személyű határozott tárgyra irányul-e a cselekvés. A nyelvtani szám olyan nyelvtani kategória, amely azt fejezi ki, hogy egy vagy több alany végzi-e a cselekvést. Ennek megfelelően a magyar nyelvben egyes számot és többes számot különböztetünk meg. A nyelvtani személy egy szituációban résztvevők számára és jellegére utaló nyelvtani kategória. Mind egyes, mind pedig többes számban 1., 2. és 3. személyt különböztetünk meg. Annak megfelelően, hogy a személyragok csak a nyelvtani számot és személyt fejezik ki, avagy emellett arra is utalnak, hogy a cselekvés 2. vagy 3. személyű határozott tárgyra irányul, a magyar nyelvben megkülönböztetjük az alanyi és tárgyas igei személyragokat, illetőleg az alanyi (más néven általános) és tárgyas (más néven határozott) ragozást. Alanyi ragozásban a személyragok eltérése alapján megkülönböztetjük az iktelen és az ikes ragozási típust (nevét arról kapta a két típus, hogy egyes szám 3. személyben van-e –ik személyrag a tő végén). Az iktelen és az ikes ragozás között azonban a mai magyar nyelvben (értsd: a standard nyelvváltozatban) csak a három mód jelen idejének egyes számában van különbség. Múlt és jövő időben nincs külön iktelen és ikes ragozás, többes számban pedig szintén nincs különbség az iktelen és ikes ragozás között. Tárgyas ragozása csak a tárgyas (tranzitív) igéknek van.

A tárgyas ragozású személyragoknak két típusa van. Az első típusban csak egyes számú és 1. személyű igealak van (mindhárom módban), amely 2. személyű tárgyra utal a -lak/-lek személyrag révén: vár-lak, néz-lek, lát-lak, félt-elek, vár-ná-lak, várni fog-lak téged. Arra utal, hogy az igével megnevezett cselekvés rád, azaz az egyes szám 2. személyű tárgyra irányul. A másik típusban teljes a ragozási sor. A személyrag (az alany száma és személye mellett) 3. személyű tárgyra utal: vár-om, néz-em, vár-od, néz-ed, vár-ja, néz-i őt, azaz a 3. személyű tárgyat. Tárgyas ragozásban az ikes és iktelen igék ragozása között nincs eltérés. Többes számban az ikes igék az általános alanyi személyragokat veszik fel.

Sajátos (vagy rendhagyó) ragozású a van és a lesz ige, melyek alakjai keverednek a ragozási sorban, kiegészítik egymást. Feltételes mód múlt idejű alakjuk pl. a két ige kombinációjának eredménye: lettem volna. Emellett felszólító mód csak a lesz-ből alkotható: legyek, légy, legyen. Hiányos ragozásúak azok az igék, melyeknek nincs meg a teljes ragozási paradigmája, azaz melyek ragozási sorából egyes alakok hiányoznak. Hiányos ragozású igéink: szokott, tetszik, gyere. A szokott ige jelen idejű ragozása hiányzik. A gyere, gyerünk, gyertek további alakjai hiányoznak.