10. A névmás fogalma, fajai. A névmások alak- és mondatbeli szerepe. Készítsen indukciós anyagot a névmás fajainak magyarázatához!

11. A névszóragozás. A névszók jelei (többesjel, birtokjel, kiemelő jel). A fokozás. A névszók ragjai: esetragok. Készítsen begyakorló feladatokat a témához!

A névszóragozás a névszók jellel és raggal való ellátását jelenti. A névszók jeles és ragos alakjai alkotják a névszói paradigmát. A névszó ragja arra szolgál, hogy lehetővé tegye az alapszó számára a meghatározott mondatrészi, szintaktikai szerep betöltését. Pl. a főnév alapvetően alany, ezt rag nélkül tölti be. A névszói viszonyragok alapvető szerepe tehát, hogy lehetővé tegyék azon bizonyos mondatrészi szerep betöltését, melynek a betöltésére a szó alapalakjában nem képes. A névszóknak van egyes száma és többes száma. Az egyes számnak testes alaki jele nincs, kifejezője a zéró morféma: ∅. Az egyes számmal szemben áll a többes szám, amely a megnevezett dolog többségére utal.

Az általános többesjel (-k): A névszói többes szám leggyakrabban használt jele az általános többesjel, a –k, amely kapcsolódhat a tőhöz kötőhangzó nélkül (hajó-k, fá-k) vagy kötőhangzóval (ember-ek, ház-ak, sör-ök).

A birtoktöbbesítő jel (-i, -ai/-ei, -jai/-jei): Csak birtokviszonyban, birtokjeles vagy birtokos személyjeles főnéven fordulhat elő az ún. birtoktöbbesítő jel, amely a birtok többségét, azaz azt fejezi ki, hogy az alapszóban megnevezett birtokból nem egy, hanem több van: lábaink, könyveim.

A heterogén többséget kifejező többesjel (-ék): A fenti két többesjel mellett létezik az ún. heterogén többséget kifejező többesjel is, az -ék, pl. Pistá-ék. Ez a személyt jelentő főnevekhez járul. Jelentése: több különböző személyből álló csoport, mely az alapszóban megnevezett személlyel jellemezhető (Pista és vele együtt lévők, pl. a barátai, családja).

A birtokjel (-é): Az –é birtokjel arra mutat rá, hogy a szótőben megnevezett dolog valaminek birtokosa: Feri-é, diák-é. Ha a birtokból több van, akkor a birtoktöbbesítő -i-vel egészül ki: Laci-é-i. A birtokjeles szó jelentése a birtokos szószerkezet jelentésével egyenértékű: a könyvek a Laciéi = a Laci könyvei.

A kiemelőjel (-ik): A kiemelőjel tipikusan közép- és felsőfokú melléknevekhez kapcsolódó szuffixum, melynek funkciója, hogy a megnevezett tulajdonsággal rendelkező dolgok közül egyet kiemel, meg- különböztet: sze-bb-ik, leg-okos-abb-ik. Csak a fokjel után következhet, képző nem állhat utána, azaz szófajkötő elem.

A fokozás a szójelentést főként a tulajdonság mértéke, intenzitása tekintetében módosítja. A fokozható szófajok három fokát különböztetjük meg: alapfok, középfok és felsőfok. Az ún. túlzófok a felsőfok nyomósított változata. Az alapfok az abszolút fok, amely a tő jelentését mindenféle viszonyítás nélkül fejezi ki. Testes alaki jele nincs, jele tehát a zérómorféma: ∅.A viszonyított (fokozott) alakok már az alapfokhoz mérten viszonyítást fejeznek ki. A viszonyítás, összehasonlítás fennállhat két tulajdonság között, s ekkor a nagyobb fokút a középfokkal jelöljük, amely kétféle dolog közös tulajdonságának összehasonlításakor a nagyobb mértékűt, fokút jelöli: sze-bb, nagy-obb, kedves-ebb. Felsőfok esetén legalább három dolog közül emelünk ki egyet; azt, amely az említett tulajdonsággal a legnagyobb mértékben rendelkezik: leg-sze-bb; esetleg szélső értéket fejezünk ki vele: leg-alsó.