Igor fejedelem.

Régense 912-ben történt halála után 945-ig Igor Rurik fia lett a fejedelem. Tovább kellett folytatnia azt az egységesítő politikát, amit Oleg elkezdett, hisz a törzsek közötti különbözőségek, az állami közigazgatás hiánya, nem tette lehetővé az egységes államként való fellépést a kelet-európai régióban. Mindezek mellett a külpolitikai kihívásoknak is meg kellett felelnie. Sikerült a Rusz kötelékébe vonni a drevljánokat sikereket ért el a keleti határszélen a volgai bolgárokkal és a besenyőkkel⁵ szemben, 941-ben támadást indított Bizánc ellen, mely vereséggel végződött, egyes utalások szerint 944-ben újfent megtámadta Bizáncot, melynek eredménye újabb kereskedelmi szerződés lett, azonban a 911-essel ellentétben ez a szerződés nem maradt fenn, tehát nem lehet biztosan állítani, hogy valaha is létezett. 944-ben hadi sikereket ért el a Kaukázuson túl is. Ezek a hódító hadjáratok nemcsak az államhatárok megerősítését szolgálták, hanem a törzsek adóztatásából befolyt jövedelmet is kiegészítette a szerzett zsákmány. 945-ben a drevljánok ellen kétszer is poluggyére⁶ indult Igor druzsinájával, melynek következménye az adóztatni kívánt törzs lázadása, és Igor eleste lett.

Olga régensasszony

Igor halálát követően kiskorú fia Szvjatoszláv⁷ még nem volt uralkodásra érett, így anyja Olga uralkodott 945 és 957 között. Elég megdöbbentő, hogy a 10. sz.-i Európában egy Rusz méretű államot vezet, de germán krónikákban is felmerül a neve, mint a „Ruszok királynője”. Mindazonáltal férje egykori druzsinájának tagjai támogatták és tanácsadó tisztségben mellette voltak uralokdása idején, pl: Szvenyeld, Vajemda, Aszmud. Egyik első lépése volt a drevlján lázadás leverése, valamint az adóztatás módjának megváltoztatása, ezt követően ugyanis már nem járt a fejedelem ún. poluggyére, hanem a meghatározott központokba, a fejedelem megbízott embereinek kellett beszolgáltatni az adót. Illetve meghonosodtak a hűbéri viszonyok, megjelentek az ún adománybirtokok, ami azt jelentette, hogy a fejedelem úgy kívánta stabilizálni hatalmát, és ezzel az ország irányítását, hogy szolgálataikért támogatásokért birtokokat adományozott az eliteknek. Jelentős lépés volt Olga Bizáncba tett utazása, mely a Rusz külpolitikájának egy új, békés irányvonalát mutatta, mindazonáltal ez tanúskodott arról is hogy növekedett az állam presztízse. Egyes források szerint Olga fel is vette a bizánci kereszténységet 957-ben, illetve arra nézve is vannak utalások, hogy 961-ben a Ruszba érkezett német földről Adalbert püspök, hogy a nyugati kereszténységet „exportálja” a Ruszba, azonban ez a törekvés nem lett eredményes. Ezek az események arra utalnak, hogy felértékelődik a régióban a Rusz szerepe, és elindult egyfajta vetélkedés azért, hogy ki és milyen keresztséggel keresztelje meg a Ruszt, ezzel valamelyik nagy európai befolyási övezethez csatolja.

Szvjatoszláv fejedelem

Olgát fia Szvjatoszláv követi 957 és 972 között a fejedelmi székben. Fejedelemségére a Rusz befolyási övezetének kiszélesítése és hadjáratok tömkelege volt jellemző. Sikerült hódoltatnia a vjaticsokat, 965-ben legyőzi a kazárokat, sőt fővárosukat Itilt is elfoglalta. A dunai bolgárok ellen két ízben is hadjáratot vezetett 968-ban illetve 969 és 971 között. Bizánc irányába is próbált terjeszkedni, elfoglalta Tmutarakany városát, ezzel jelentősen kitolt a Rusz déli határát. A bizánci szövetségben harcoló besenyőkkel szemben kellett védeni Kijevet, ez vetett véget a bolgárok elleni hadjáratának, és egy sikertelen ütközetben életének is. Meg kell említeni Szvjatoszláv államigazgatásban végrehajtott „reformját”, a hadjáratok megnövelték a Rusz területét, amelyet a folyamatosan hadjáratokban résztvevő fejedelem nem tudott egy kézben összefogni, ezért három fiát is bevonta az irányításba, Jaropolk kapta Kijevet, Vlagyimir Novgorodot, Oleg fiát pedig a drevljánok földjére ültette. A Rusz ilyen fajta felosztása Szvjatoszláv halálát követően, addig még nem ismert problémára hívta fel a figyelmet.