A Kijevi Rusz széttagolódásának okai

Maga a hűbéri vagy feudális széttagolódás a középkori Európa szokványos jelensége volt. A katonai elitet maga mellé állítani kívánó fejedelem jelentős területeket adományozott e céltól vezéreltetve, így egy-egy főúr, esetünkben fejedelem, önálló politika folytatására is alkalmas territóriumokhoz juthatott. A Kijevi Ruszban több olyan okcsoportot is megtudunk különböztetni, amelyek gyorsították ezeket a folyamatokat:

• gazdasági – míg a Ruszban sikerült egy hellyel-közzel egységes politikai berendezkedést teremteni, addig a gazdasági élet, a termelés nem volt egységesen szabályozva. Családi, városi, fejedelmi birtokok egymással párhuzamosan, de nem összehangoltan és közel sem hatékonyan működtek.

• szociális/társadalmi – már utaltunk rá, az ún. feudalizálódás, adománybirtokok területének növekedése, a katonai, politikai elit erejének megnövekedése

• politikai – nem volt jól meghatározott öröklődési rend. A seniorátus rendje mint már arra utaltunk jelentős viszályokat szült a trón megszerzését illetően, míg az otcsina, atyai örökség, nem vonatkozott a nagyfejedelmi pozícióra, és az állandóan ütközési pontot jelentett a részfejedelmek között

• külpolitikai – ez a legsokrétűbb okcsoport. Egyrészt a 12-13. sz.-ra jelentőségét vesztette a varég-görög kereskedelmi útvonal, amely a Rusz létrejöttének alapját képezte. helyette a hangsúly áttevődött az Északi-tengeren tevékenykedő hansa városokra, illetve a Földközi-tenger medencéjében, Bizánctól szabadkereskedelmi jogot kapott, észak-olasz kereskedővárosokra. Szintén a külpolitikai okok közé sorolhatjuk nomád népek támadásait, egyrészt a kunokét, akik gyorsították a részfejedelemségek különválását, másrészt a mongol-tatárokét, akik betörésükkel pontot tettek a Rusz széthullásának végére.

A széttagolódás jellemzőiként beszélhetünk arról, hogy a periférián, a központtól távol eső fejedelemségek, mint például a Volhíniai, Halicsi, Csernyigovi, Perejaszlavi, Novgorodi, Rosztov-Szuzdáli, hamarabb léptek a függetlenedés útjára. Köszönhető ez egyrészt annak, hogy a földrajzi távolság megnehezítette a kapcsolattartást és így az irányítást is, másrészt a Rusz határfejedelemségeiként ők találkoztak elsőként a különböző népek támadásaival, azok nagy részét ezek a fejedelemségek tartóztatták fel, sőt egy idő után, a külpolitikai kapcsolatfelvétel is élénkebbé vált ezekben a régiókban.

A másik fontos jellegzetesség amiről még beszélnünk kell, az Kijev jelentőségének folyamatos csökkenése. Míg a 11-12. század fordulóján még a nagyfejedelmi hatalmat jelképező tradicionális keleti-szláv központ volt, addig a 13. sz.-ra jelentőségét vesztett, gazdaságilag hanyatló fejedelmi várossá vált. Magyarázható ez azzal, hogy a sok vetélkedés érdektelenné tette a fejedelmeket Kijev uralásában (1146 és 1246 között 45 uralkodó váltotta egymást a Kijevi trónon, a leghosszabb 13 évig uralkodott és 35-en kevesebb mint egy évig…), másrészt a kereskedelmi forgalom visszaesésével a kijevi földekről befolyt jövedelmek a töredékükre csökkentek.

Csernyigovi fejedelemség – A Rusz egyik legjelentősebb központja, uralta a sziverjén, radimics, vjatics muroma földeket, és Tmutarakanyt is,jelentős határvédő szereppel bírt.

Perejaszlavi fejedelemség – az egyik legrégebben kialakult fejedelemség volt. területe kicsi, de határvédő szerepe annál fontosabb. Jó kapcsolat alakult ki különböző nomád népek és a perejaszlavi fejedelmi dinasztiák között. Úzokat, torkokat, besenyőket is beszerveztek a határvédelembe.

Rosztov-Szuzdáli, később Vlagyimi-Szuzdáli fejedelemség, melyből kinőtt majd a Moszkvai fejedelemség – Dinamikus fejlődés jellemzi Jurij Dolgorukij és Andrij Boholubszkij a legjelentősebb fejedelmei utóbbi 1169-ben feldúlja Kijevet. A Rusz politikai központja a 12-13. századra, erre a területre tolódott át.

Az ukrán területek története szempontjából igazán jelentős a halicsi és volinyi területek fejlődése. Mint a legtöbb részfejedelemségnek, úgy a Halicsinak is a ljubecsi egyezmény után indult el külön úton a fejlődése. Kedvezőek voltak a fejedelemségek földrajzi viszonyai, a kis terület megkönnyítette a központi irányítás kiterjesztését, valamint a jól jövedelmező sóbányászat és jelentős adóbevételt jelentő kereskedelmi útvonalak is pozitívan hatottak a fejedelemség függetlenedése szempontjából. Mindemellett a szomszédos országokkal (Lengyel Királyság, Magyar Királyság) kiterjedt diplomáciai kapcsolatok voltak a jellemzőek.

A Rosztyiszlavicsok dinasztiája uralkodott a halicsi földeken, és Volodimirko (1124-1152) idején lett Halics városa a fejedelemség központja 1141-től. Jelentős területnövekedés történt 1152 és 1187 között Jaroszláv Oszmomiszl fejedelem idején, amikor is a Duna és a Fekete-tenger közötti területeket is sikerült elfoglalnia Halicsnak, Bizánccal sikerült dinasztikus kapcsolatokat kialakítani, és a nyugati határokat is stabilizálni tudták. 1187 és 1199 között uralkodó Volodimir halálával halt ki a Rosztyiszlavicsok dinasztiája, és ekkor sikerül megszereznie a halicsi trónt a szomszédos fejedelemség, Voliny, urának Roman Msztyiszlavicsnak, ezzel 1199-ben létrejött a Halics-Volinyi Fejedelemség. A HVF¹⁴-el kapcsolatban elmondható, hogy a katonai elit, a bojárság szerepe jelentős volt az uralkodásban, nagy befolyásoló tényezőt jelentettek a fejedelemre nézve. Roman Msztyiszlavicsnak is meg kellett küzdenie ezzel a bojár ellenállással, amely nem látott szívesen idegen fejedelmet a halicsi trónon. A bojárokkal szembeni határozott fellépését követően Podólia és Polock irányába sikerült területi gyarapodásra szert tennie, illetve 1202-ben sikerült kiterjesztenie hatalmát Kijevre. 1205-ben bekövetkezett halála meggyengítette családja pozícióit, ugyanis két kiskorú gyermekét a bojárok nem ismerték el a trónon, így több mint három évtizedes küzdelem révén került újra a Roman Msztyiszlavics utódinak kezébe a halicsi uralom.