Nagy Volodimir fejedelemsége

972 és 980 között háború dúl Szvjatoszláv fiai között a nagyfejedelmi trónért. Az ilyen jellegű belviszályok a 10. sz. végétől általánossá válnak a Ruszban és elsősorban az örökösödési rend az, ami ezért felelőssé tehető. A középkori Európában általában két típusú örökldési rend volt megszokott. A egyik a primogenitúra, ennek lényege, hogy az uralkodó pozícióját halálát követően elsőszülöttje veszi át. A másik a seniorátus – ez volt honos a Ruszban is – ennek alapja, hogy a trónt az uralkodó dinasztia legidősebb, fegyverforgatásra még alkalmas férfi tagja örökli. Ez a Rurik-dinasztia egyre növekvő létszáma felvetette azt a problémát, hogy nem föltétlenül az aktuális nagyfejedelem fia a legidősebb a családban, a nagyfejedelem fiai pedig nem szívesen mondta olna le valamelyik nagybácsi vagy unokatestvére javára, az apjuk halálával megüresedett trónról. A másik problémás pont Kijev birtoklásának kérdése. Ugyanis egyfajta tradicionális központtá nőtte ki magát, és összefonódott a nagyfejedelemség intézményévé, mindazonáltal a Ruszban nem volt koronázás, hanem ún. „trónraültetés” létezett, amely tényezők együttesen azt jelentették, hogy aki megszerzi Kijevet, azé a nagyfejedelmi poszt, nem is beszélve arról, hogy ezzel együtt az övé a Rusz gazdaságilag legjövedelmezőbb territóriuma.

Ezek miatt az okok miatt esett egymásnak a három Szvjatoszláv-utód, mely hadakozából 980-tól egyeduralkodóként Volodimir került ki győztesen. Igen sok tennivaló várt rá uralkodásának kezdetén. Az apja folytonos hadjáratai, illetve a nyolc évig tartó trónviszályok jócskán meggyengítették a Rusz belső rendjét, és visszavetették nemzetközi presztízsét. Nem rendelkezett az állam megfelelően szabályozott jövedelemforrásokkal (Szvjatoszláv idején a jövedelem nagy részét az adókon kívül a zsákmányszerzés jelentette), a törzsek között állandó volt a széthúzás, nem volt megszervezett hadsereg, csupán fosztogató hordák hol bővülő, hogy fogyó csoportjai, a Rusz tehát nem mutatta egy egységes állam képét, ráadásul a trónviszályok alatt több törzs is megpróbált függetlenedni. Volodimir 981 és 982 között újra kijevi hataom alá vonja a vjaticsokat, 983-ban a jatvagokat, 984-ben a radimicseket, elfoglalja a Cservonaja Rusz területét, 985-ben győz a volgai bolgárok ellen. 988-ben az ún. kherszonészoszi hadjáratban elfoglalja Korszunyt, mely bizánci fennhatóság alatt állt, ennek a győzelemnek az eredménye volt egy házasság Anna bizánci hercegnővel.

Egy sor reformintézkedés kötődik Volodimir uralkodásához. Egyrészt felszámolt az addigi törzsi közigazgatást, és a Ruszt territoriális elven osztotta fel, mely területek határai nem egyeztek a törzsek korábbi határaival, ezzel is azok gyengítését, a központosított államhatalom kiépítését szerette volna elérni. Szervezett katonaságot hozott létre, illetve megszervezte a Rusz bírói, ítélethozatali rendszerét, bár a törvények írott gyűjteménye még nem született meg.

Volodimir egyik legjelentősebb intézkedéseként említhetjük a kereszténység bevezetését a Ruszban. Már a korábbi fejedelmek kapcsán is utaltunk arra, hogy voltak kísérletek a Rusz megkeresztelésére, azonban azok nem jártak sikerrel. Azonban Volodimir bizánci házassága, valamint a Rusz egységesítésére való egyes törekvések sikertelensége⁸ Indokolttá tette a kereszténység felvételét. 988-at nevezi meg a PVL a Rusz megkeresztelése időpontjának, azonban föltételezhető, hogy ez egy hosszabb és egyáltalán nem békés folyamat lehetett. Az új vallás több pozitívumot is jelentett az államszervezetnek:

• egyrészt segített legitimálni a Ruszt az európai keresztény államok körében

• az egyháznak adományozott birtokokkal megteremtődött az Európa egyébb részein már működő korafeudális birtokviszonyok és gazdálkodás alapja.

• segített egységesíteni a Rusz földjeit, melyeken különböző törzsekhez tartozó, különböző etnikumú, így különböző hagyományokkal és kulturális háttérrel rendelkező népeket a vallásszervezet összefogott, és az új vallás álta egy egységes kulturális arculat is elkezdett kialakulni

• a fentieken kívül fontos még megemlíteni, hogy az egyház megjelenésével megjelent a Rusz földjein az ortodox kultúra és az írásbeliség.

• meg kell továbbá említeni, hogy mivel a bizánci kereszténységet vették fel, és erről a területről érkeztek az egyházszervezet kiépítői, így a Rusz egyértelműen a Bizánci Birodalom vonzáskörébe került.

Volodimir uralkodásának időszakára datálják az állami szimbolika⁹ és az egységes pénznem megjelenését. Illetve ahogyan apja is cselekdett, ő i bevonta az uralkodásba fiait, azonban a két legjelentősebb várost Kijevet és Novgorodot saját uralma alatt hagyta, fiait pedig állandóan cserélgette a különböző fejedelemségek élén, hogy azok ne tudjanak esetleg kellőképp erős bázist kialakítani apjuk ellen.

A Rusz Volodimir fejedelemsége idején érte el legnagyobb kiterjedését, illetve ebben az időszakban öltött a keleti szláv állam egységes arculatot.

A Volodimir alatti prosperálás¹⁰ a nagyfejedelem 1015 utáni halálával gyors hanyatlásnak indult, melynek oka a Volodimir fiainak trónért folytatott küzdelme volt a felelős. A trónharcok első szakasza 1015 és 1019 között zajlott amikor is Borisz, Gleb és Szvjatoszláv meghatlat, Szugyiszlav és Sztanyiszláv lemondtak trónigényükrő, Szvjatopolk lengyel segítséggel próbálta megszerezni Kijevet, de Jaroszláv legyőzte, így megszerezte a nagyfejedelmi központot. Ezt követően Jaroszláv és Msztyiszláv vetélkedett a Rusz feletti totális uralomért. 1024-ben Msztyiszláv legyőzte Jaroszlávot és 1026-ban kiegyeztek, a Dnyeper mentén húzták meg az érdekszférák közötti határt, Kijev Jaroszlávé, Csernyigov pedig Msztyiszlávé lett. Msztyiszláv 1036-os halálát követően Jaroszláv egyedüli uaralkodója lett a Rusznak 1054-ig.

A trónharcok következtében meggyengült Ruszt meg kellett védeni a szomszédos népek expanziójától. Jaroszláv 1030-ban Belznél legyőzte a lengyeleket, 1036-ben legyőzte Kijevnél a besenyőket. Északon legyőzte a jatvagokat és a csudokat, megalapította Jaroszlav és Jurjiv (a mai Tartu) városát.

Uralkodására során széleskörű diplomáciai kapcsolatokat épített ki, elsősorban oly módon, hogy gyermekeit európai uralkodó dinasztiákba sikerült beházasítania. Jó kapcsolatot ápolt a svédekkel, felesége Ingigerd Olaf svéd király lánya volt. Egyik lánya a norvég kiárly felesége lett, Anna nevű lánya I. Henrik francia király feleésge lett, I. Kázmér lengyel király Jaroszláv húgát vette el, I. András magyar királyunk felesége Anasztázia Jaroszláv lánya lett. Vszevolod fia pedig a bizánci Monomahosz dinasztiából vett feleséget.

Jelentős eredményeket ért el Jaroszláv egyhézi téren. 1037-ben az 1036-os besenyők feletti győzelem helyén megalapította a Szent-Szófia székesegyházat, 1039-ben megalapította a Kijevi Főegyházmegyét, 1051-ben az ő közbenjárására kerül a kijevi metropólia élére Illarion, az első szláv metropolita. Jaroszláv idején alakul a Kijevi Barlangkolostor, megalapította a Szent György és Szent Ireneus kolostorokat. Ünneppé nyilvánította Szent György napját, ez az első olyan ünnep a Ruszban, amit Bizáncban nem volt ismert.

Jaroszlávhoz kapcsolódik továbbá az első törvénykönyv az ún. Ruszkaja Pravda, mely eredetiben nem maradt fenn, csak a későbbi bővített törvénykönyvekből ismerjük. A Pravda lényege az volt, hogy felszámolja az önbíráskodást, az ítélethozatal és a büntetés a fejedelem, illetve az általa kinevezett szervek kezébe kerüljön. Ezzel jelentős jövedelmekkel is sikerült gazdagítani a fejedelmi kincstárat.

Jaroszláv 1054-ben halt meg, a Szent-Szófia székesegyházban temették el, és halálkor egy gazdaságilag és kulturálisan virágzó Ruszt hagyott örökül fiainak.