2. Küç. Kaygı, xesret, küñélsézlék.

KÖYÉKLÉ s. isk., daal. Kaygı-xesretlé, borçulı.

KÖYÉNÉÇ a. Kaygı, sagış, xesret.

OKöyénéçke karşı kér. süz. — nerseden de bulsa küñélsézlenüné, kaygırunı béldérüv öçén kullanıla (k. kızganıçka karşı).

KÖYÉNÉÇLÉ s. Kaygılı, xesretlé, borçulı.

KÖYÉNÇÉK i. daal. k. köyénéç.

KÖYÉNÇE beyl. Üzénnen alda kilgen süz béldérgen revéşte, xelde.

KÖYÉNE beyl. k. köyénçe.

KÖYÉNÜ f. Kaygıruv, xesretlenüv, borçıluv.

KÖYÉP-YANIP rev. söyl. Kaygırıp, borçılıp.

Köyép-yanıp bétüv — 1) yanıp kümérge eylenüv; yanıp bétüv; 2) küç. ésséden, éssélékten elsérev; koyaşta kızu.

KÖZ a. Yılnıñ dürt fasılınıñ bérsé, cey bélen kış arası.

Köz köné — közén, köz bulgan vakıtta.

KÖZGÉ I i. 1. Üzénéñ aldında bulgan prédmétlarnı çagıldırırlık itép yaltıratılgan şoma éslék; kéşé süretén h. b. karar öçén maxsus éşlengen pıyala.

küç. Nindi de bulsa kürénéşlern^én, protsésslarnın çagılışı. || Nersené de bulsa açıklarga, bélérge yardem ite torgan çara.

küç. maxé. Nersenéñ de bulsa éslégé.

Közgé östelé— tryumo astındagı östel yaki takta.

KÖZGÉ II s. Köz köné bula torgan, köz vakıtına xayı; köz köné başkarıla torgan.

KÖZGÉLÉ s. Közgélep éşlengen.

KÖZGÉLÉK s. söyl. k. közlék.

Közgélékke kaldıruv dial. — k. közlékke kaldıruv.

KÖZGÉLÉKTE rev. söyl. Közén, köz citkeç.

KÖZGÉLENÜV f. söyl. Közgé kébék yaltırav, közgé kébék şomaga eylenüv.

KÖZGÉÇÉ i. Közgé yasavçı osta, közgé koyuvçı.

KÖZGE rev. Közén, köz citkeç.

KÖZGE*ÇE rev. Közge kader, közge xetlé; köz başlangançı.

KÖZDE rev. Közén, köz köné.

KÖZDEN rev. Közén, köz vakıtında.

KÖZÉN rev. Köz vakıtında, köz köné.

KÖZLÉK s. Köz kullanuv öçén bilgélengen.

KÖZLİ rev. söyl. k. közén.

KÖZLEV f. söyl. Közné ütkerüv; köz buyı yatuv.

KÖZSÉZ rev. Köz bulmıyça, köz kérmiçe; köz citmiçe.

KÖZEN I i. Susarlar sémyalıgınnan kıymmetlé méx bire torgan zur bulmagan cenlék.

KÖZEN II: közen cıyıruv (tartu) — üzénnen-üzé muskullar kıskaruv, muskullar tartışu (avırtudan, suvıktan h. b.).

KÖY I i. 1. Avazlarnıñ (tonnarnıñ) bilgélé bér tertiptegé özléklélégénnen gıybaret muzıkal bér-bötén. || Nindi de bulsa bér muzıkal eser. || Cırlav öçén süz hem muzıkadan gıybaret eser.

2. Nerse de bulsa çıgargan aheñlé tavış.

KÖY II i. Nindi de bulsa bér cay, bér unay, bér tertip.

KÖYGE beyl. k. köyénçe.

KÖYGELEK s. söyl. Tiz borçıluçan, tiz kaygı-ruçan.

KÖYDÉRGÉÇ s. 1. Yandırıp, köydérép ala torgan.

2. küç. kit. Bik kéçlé, açı (xis turında).

K0YDÉRÜ f. 1. Nindi de bulsa prédmétnıy tışkı yagın, çit-çitlerén karalgançı yandıruv, kümérlendérüv.. || Kiptérüv, korıtuv.

Kızdıruv, ésséletüv (koyaş nurları, éssé hava turında).

küç. Kaygı uyatuv, xesretlendérüv; borçuv.

4. küç. Bik katı tenkıyt itüv.

KÖYLÉ I s. 1. Aheñlé, muzıkal yañgıraşlı.

2. Köylep ukıla torgan, bilgélé bér köyge salıp ukıla torgan.

KÖYLÉ II s. Caylı, uñaylı; tertiplé, tertipke salıngan.

KÖYLÉLÉK i. 1. Kéylé (I) buluv.

2. Köylep ukıla torgan buluv.

KÖYLEGÉÇ i. maxé. k. régülyator.

KÖYLEM s. maxé. Köylep ukuvga nigézlengen, köylep ukıla torgan.

KÖYLENÜV f. 1. Téş. yün. k. köylev II.

2. Tertipke salınuv, ézge töşü, caylanuv (tormı/p, éş. h. b. turında). || Tormışnı, éşlerné ézge saluv, uñaylı itüv.

3. söyl. Ezérlenüv, cıyınu.

İ Caylaşu, künégü.

KÖYLEP-ÇÖYLEP rev. Süzler bélen yuvatıp.

KÖYLEV I f. 1. Nindi de bulsa bér köyné baş-karuv, bér köyge cırlav. || Muzıkal avazlar çıgarıp, süzééz nindi de bulsa bér köy süzüv. || Balanı tirbetép yoklatkanda cırlav.

Nindi de bulsa avazlar çıgaruv, köylé tavışlar çıgaruv (cansız eybérler turında).

isk. (Şigırlerde) söylev, süretlev.

rev. meg. köylep. Nindi de bulsa köylé tavış çıgarıp, köylé tavış bélen.

rev. meg. kvylep. Kéyge salıp, kvylep ukılırlık itép.

Köylep eytüv — köylé tavış bélen eytüv, suzıp eytüv.

KÖYLEV II f. 1. Koruv, caylav; éşke caylav (ma-şinanı, apparatnı h. b.).

Retlev, retke saluv, caylav, tertipke kitérüv (éşné h. b.). || Oyıştıruv, cayga saluv, başlap ciberüv.

Ezérlev, ceyüv (meselen, urın-cirné).

Küñélén tabu. || Yumalav, yuvatuv.

KÖYME I i. I. Suda yözü öçén zur bulmagan sudno. II isk. Paroxod. II Kaybér xerbi sudnolarnın tézme isémneré sostavında kullanıla.

Réssorlarga utırtılgan, dürt tegermeçlé, bötén yaktan da yabık arba; ékipac.

Östeme revéşte kéşé utırtuv yaki yök yörtüv öçén mototsiklga bérkёtélgen tegermeçlé caylanma, kéçkéne arbaçık.

O Köyme komga térelüv — avır xelde kaluv; éş bik nık avırlaşu.

Köyme II i. Nindi de bulsa korılmanıñ (meselen, miçnéñ) éçké sténaların öské yaktan uratıp totaş-tıruçı tüşeme.

KÖYMELÉ: köymelé arba — réssorlarga utırtılgan, dürt tegermeçlé, bötén yaktan da yabık arba, ékipac (k. köyme 2). Köymelé çana — bötén yaktan da yabık çana.

KÖYMELEP rev. Köyme (II) formasın birép, tübesén köyme revéşéne kitérép.

KÖYMEÇÉ i. Kéşélerné köyme bélen yılga, kul aşa çıgaruçı; şul *éş bélen kesép itüçé.

KÖYREK s. söyl Borçıluçan, tıngısız.

KÖYREKLENÜV f. dial. Borçıluv, artık kaygıruv.

KÖYRETÜ f. 1. Miç, uçak kébék urınnarda utnı yandıruv, yandırıp ciberüv.